"Nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, hol vagyok. Bezártak. Félek, remegek, érzem, ahogy az ereimben megfagy a vér akárhányszor csak elsétál a szobám előtt a felügyelő. Szobám… Négy megrepedt betonfal között fekszek egy ócska, nyikorgó ágyban, minek ágyneműjén megannyi vércsepp sorakozik. Az én vérem. Szabadulnék, de nem tudok. Nem lehet elszaladni, elmenekülni innen. Ez a hely maga a Pokol, és én csak egy báb vagyok, akit az élet rángat."
FIGYELEM!
A történetbeli szereplők, az események és az évszámok az író fantáziája által megalkotott alkotóelemek. A Lipótmezei Elmegyógyintézet, mint helyszín az egyedüli valós elem a történetben. Nincsenek történelmi összefüggések. Megértéseteket köszönöm!
Chat
Fülszöveg
1971-et írunk. Kitti a 16 éves fejével a Lipótmezei Elmegyógyintézetben tölti mindennapjait. A határozatlan személyiséggel diagnosztizált lány egy öngyilkossági kísérlet miatt került be a zártosztályra. Orvosának, Péternek köszönhetően szépen lassan felépül, amit megsegít Márton is, Kitti szerelme, továbbá Jankó, aki a legjobb barátja lett. A hónapok alatt megbarátkozik az intézettel, elfogadja a sorsát, és gőzerővel indul el a gyógyulás felé. Ám az intézet békés légköre egy szempillantás alatt megváltozik. Egy eszeveszett gyilkos sorra szedi az áldozatait, barátságok szakadnak szét, és minden szabadsághoz fűzött remény szertefoszlik. Vajon Kitti élve hagyja el az intézetet, vagy ő is csak egy fogvatartott „beteg” marad, kinek segélykérései a falat ékesítik?