"Nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, hol vagyok. Bezártak. Félek, remegek, érzem, ahogy az ereimben megfagy a vér akárhányszor csak elsétál a szobám előtt a felügyelő. Szobám… Négy megrepedt betonfal között fekszek egy ócska, nyikorgó ágyban, minek ágyneműjén megannyi vércsepp sorakozik. Az én vérem. Szabadulnék, de nem tudok. Nem lehet elszaladni, elmenekülni innen. Ez a hely maga a Pokol, és én csak egy báb vagyok, akit az élet rángat."
FIGYELEM!
A történetbeli szereplők, az események és az évszámok az író fantáziája által megalkotott alkotóelemek. A Lipótmezei Elmegyógyintézet, mint helyszín az egyedüli valós elem a történetben. Nincsenek történelmi összefüggések. Megértéseteket köszönöm!
Miután elvégezte tanulmányait, megragadva a nagy lehetőséget Jozefina oltalma alatt kezdett el dolgozni az intézetben. Izabella feladata a gyógyszerek kiadása, a vizsgálatok és a kontrollok időpontjainak betarttatása, valamint ő felel a betegek nyugalmáért. Elég komoly érzelmeket táplál az intézet híres-neves pszichológusa, Péter felé, aki ezt valamilyen szinten viszonozza is, így kialakítanak egy erkölcstelen, titokban tartott románcot, ami valamelyikünk munkájába kerülhet, legalábbis Jozefina szerint.
AJÁNLOM AZ OLDALT
