"Nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, hol vagyok. Bezártak. Félek, remegek, érzem, ahogy az ereimben megfagy a vér akárhányszor csak elsétál a szobám előtt a felügyelő. Szobám… Négy megrepedt betonfal között fekszek egy ócska, nyikorgó ágyban, minek ágyneműjén megannyi vércsepp sorakozik. Az én vérem. Szabadulnék, de nem tudok. Nem lehet elszaladni, elmenekülni innen. Ez a hely maga a Pokol, és én csak egy báb vagyok, akit az élet rángat."
FIGYELEM!
A történetbeli szereplők, az események és az évszámok az író fantáziája által megalkotott alkotóelemek. A Lipótmezei Elmegyógyintézet, mint helyszín az egyedüli valós elem a történetben. Nincsenek történelmi összefüggések. Megértéseteket köszönöm!
Jankó a fiatal fiú, aki egy év alatt megjárta a poklot. Volt elvonón, magánzárkában, sőt, még elektrosokk terápiát is alkalmaztak rajta. Szerencsére a szenvedélybetegséggel és a passzív-agresszív személyiségzavarral küzdő fiú legyőzte démonait, de Jozefina intelmére nem engedik haza alkalmi dühkitörései miatt. Amint az intézet falai közé került Kitti egyből egymásra találnak, és ketten egy merész szökési tervet eszelnek ki, aminek elég rossz vége lesz. A fiatal fiú nem tud szabadulni Emíliától, aki mint egy mágnes, úgy tapad a fiúra, és mindennek tetejében még Márton is megkeseríti a fiú életét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
